Dany:
Az ellenőrzésen minden rendben volt.Éppen menni készültem amikor a doktor úr megállított.
-Közölnöm kell önnel valamit.A szúráskor olyan súlyosan megsérült hogy valószínű...nem lehet gyereke.-fejezte be a mondatot nekem pedig kitágultak a szemeim.
-De..ez biztos?-kezdtem szipogni de próbáltam erős maradni.
-Több mint valószínű.De még semmi sem biztos.Ezt sajnos nem tudjuk kivizsgálni.Szóval ha van barátja nyugodtan próbálkozzanak de 13% esélyt látok arra hogy önnek kis babája lehet.De ha egyszer megtörténik valószínű onnantól bármikor megtörténhet.
-Hát..több mint a semmi.Köszönöm doktor úr.-megtöröltem a szememet és elindultam hazafele.Sétálás közben megcsörrent a telefonom és ismeretlen szám volt.Féltem felvenni de nem tehettem mást.Lehet hogy valaki bajban van.
-Igen?-vettem fel.
-Jó napot ön Danyel Clark?-kérdezte egy férfi hang.
-Igen miért?
-A rendőrségről hívom önt.Egy bizonyos Adam Smith ellen tett régen fel jelentést.Örömmel közlöm hogy sikerült elkapnunk és 10 év börtönre van ítélve.A mai napon foglalta el helyét a cellájában.-közölte a számomra legboldogabb hírt.
-Úristen!Köszönöm nagyon hálás vagyok önöknek.-válaszoltam majd le tettem.Valamennyivel jobb hangulatom lett de még mindig szomorú voltam amiatt amit a doktor úr mondott.Útközben Harryn gondolkodtam.Lehet hogy még mindig szeretem?Ez az egy gondolat kavargott a fejemben és rájöttem hogy igen,még mindig szeretem és szükségem van rá és Ashre és a többiekre.
Amikor hazaértem és kinyitottam az ajtót a kanapén megláttam Hillt és Zaynt csókolózni.Mikor Hill kinyitotta a szemét egyből eltávolodott Zayntől és magyarázkodni kezdett.
-Nuygi Hill nem haragszom rátok.Sőt nem is baj hogy így alakult.-mondtam egy halvány mosollyal.
-Dany én nagyon sajnálom...de hogy érted hogy nem baj?-kérdezte Zayn.
-Hazafelé még gondolkodtam hogy szeretem e Harryt és arra jutottam hogy igen.Így legalább megkíméltél egy fájdalmas szakítástól.-mondtam és megöleltem.
-Szóval akkor nem zavar ha együtt leszünk?-kérdezte Zayn.
-Honnan veszed hogy én össze jönnék veled?-tette keresztbe a kezét Hill.-Na jó igazad van csak ne nézz így rám.-mondta Hill és odabújt Zaynhez.
Én mosolyogva néztem rájuk és akkor abban a pillanatban azt kívántam bárcsak mi is ilyen kapcsolatban lennénk Harryvel.De neki barátnője van szóval egyenlőre hagyom az ügyet és eldöntöm hogy mit kezdjek az életemmel.
-Van két hírem.Az egyik számomra rossz a másik mindenkinek jó.-kezdtem és lecuccoltam az egyik székre a konyhában.
-Kezd a rosszal.-választott Hill.
-Az orvos azt mondta hogy a szúrás olyan súlyos volt hogy..-elcsuklott a hangom-..nem lehet gyerekem...azt mondta 13% az esély arra hogy mégis beteljesüljön.-pár könny csepp kihullott a szememből.
-Jajj drágám.-ölelt át Hill szorosan amit viszonoztam.
-De viszont a jó hír az hogy Adamet elkapták és 10 év börtönre ítélték.-mosolyogtam elrejtve a szomorú énemet.
-Ez tök jó!Átjössz velünk a többiekhez hogy elmondjuk nekik?-kérdezte Zayn.
-Most inkább kicsit egyedül maradnék.-válaszoltam.
-Én is itt maradok veled jó?Nem baj Zayn?-kérdezte egyszerre kettőnktől Hill.Én bólintottam és Zayn is így tett.Miután Zayn elment Hillel beszélgetni kezdtünk.Felajánlottam neki hogy maradjon itt és ne menjen vissza New Yorkba.Egyből a nyakamba ugrott de azt mondta még haza megy a cuccaiért.Aztán kiderült hogy nagyon jól táncol így arra gondoltam hogy nyithatnánk egy tánc sulit ketten miközben főiskolára járunk.Ő ebbe rögtön beleegyezett és végre kezdett minden a helyére állni.Később átmentünk a fiúkhoz hogy Hill Zaynnel legyen én pedig megbeszéljem Ashel a dolgokat.Odaértünk és én egyből Asht kezdtem keresni.Amikor megláttam oda kiáltottam neki és intettem egyet.
-Igen?-kérdezte keresztbe tett kézzel.
-Én szeretnék bocsánatot kérni...amiért cserben hagytalak titeket és főleg téged.-halkan sírni kezdtem.-És veszélybe sodortam az életeiteket.Nagyon sajnálok mindent nem voltam baráthoz méltó...csak nekem nagyon nehéz volt..nem élhettem le az egész életemet erőszakban.-sírtam.Életemben talán először őszintén sírtam Ash előtt.Láttam a szemében hogy megenyhül.
-Dany nekem nagyon hiányoztál.-ölelt át és éreztem hogy kellek neki és ő is nekem.Olyan szorosan megöleltem mint még soha aztán szét váltunk és egy puszit nyomtam az arcára.Muszáj volt elmondanom neki ezért amikor a szemembe nézett bele is kezdtem.
-Nem lehet gyerekem.-keserves sírásba kezdtem Ash pedig jobban magához húzott.Ezután alaposan kifaggatott és csak úgy repült az idő.Már este 10 óra körül lehetett amikor kimentünk a többiekhez.Mindenki ivott valamit de ehhez nekem nem volt hangulatom és egyedül pedig nem akartam haza menni ezért felmentem a régi szobámba és lefeküdtem.
-Dany!Dany!Légyszíves kelj fel!-rángatta a vállamat egy ismerős hang.
-Ash mi a baj?-kérdeztem fél kómában.
-Te sikítottál..Dany te sírsz?-az arcomhoz emeltem a kezemet és igen könnyeztem.
-Harry...Harryt akarom...hívd ide légyszíves.-könyörögtem.
-De Dany ő most Savannahval van nem ráncigálhatom ki.-válaszolta de nekem ő kellett.
-Ash légyszíves hívd ide!-hisztiztem de Ash azt mondta aludjak vissza.Amikor kiment a szobámból felkeltem és teljesen legyengülve éreztem magam.A szemeim feldagadtak és pirosak voltak.Nekem Harryre volt szükségem.Hogy át öleljen és ott legyen mellettem az ágyban.Hogy felvidítson amikor szomorú vagyok hogy megnevettessen és hogy támogasson.Lényegében teljes egészében szükségem van rá.
Lassan átcammogtam a szobájukba és kopogás nélkül benyitottam hozzájuk.Szerencsére mindketten aludtak de Harry felébredt az ajtó nyitódásra.
-Dany mit keresel itt?-kérdezte suttogva és dühösen.
-Harry had maradjak itt.-és bedőltem mellé az ágyba.Fél álomban voltam és nem gondolkodtam.
-Dany menj már ki a végén még Sav felébred.-mondta dühösen.
-Én ne megyek ki ha te sem.-válaszoltam.
-Gyere-fogta meg a kezemet és lassan felhúzott az ágyból.Amikor kiértünk elkezdte a szidásomat.
-Mázlid volt hogy nem ébredt fel Sav.Mit csináltunk volna akkor?Egyeltalán miért jöttél be a szobánkba?Miért nem alszol?-tett fel egyszerre egy millió kérdést amit lassan tudtam felfogni.
-Lassabban egy kicsit.Egyébként nem bírok elaludni nélküled-mondtam csukott szemmel és átölelve őt neki dőltem.
-Dany te is tudod hogy a mi kapcsolatunknak vége te Zaynnel én pedig Savvel vagyok.-hámozta le a karjaimat róla.
-Én már szakítottam Zaynnel ő Hillel van.Harry nem érted hogy szükségem van rád?Nem szoktam csak úgy olyan emberekre rátörni akiknek van barátnője.-kissé fel élénkültem.-Légyszíves Harry csak ma aludj velem.-megforgatta a szemét majd beleegyezett.
-Tudom hyog most még kómában vagy és holnap mindent meggondolsz szóval csak ma alszok itt és a másik ágyban.-bólintottam és együtt bementünk a szobámba.
Harry:
Az éjszaka kellemesen telt volna..ha Dany nem kezd el sikítozni.
-Dany!Dany!Jól vagy?-kérdeztem mikor már kissé magához tért.
-Igen,persze.-láttam rajta hogy zaklatott és a pulzusa is vagy ezer volt ezért befeküdtem mellé és oldalról átöleltem.Azt hiszem megnyugodott mert percek alatt elaludt.
Reggel korán keltem hogy Sav ne vegyen észre semmit.Átosontam a másik szobába és szerencsére még aludt én is vissza aludtam még egy kicsit.
Dél körül lehetett mikor felébredtem és Sav már nem volt mellettem.Lementem a konyhába és ott volt a szív alakú medállal a nyakában amit Danynek vettem.
-Szia drágám!-adott rövid csókot a számra.-Gondolom ez az enyém.-mutatott a medálra.Összeráncoltam a szemöldökömet aztán válaszoltam.
-Hát...persze.-és megcsókoltam.Kicsit örültem neki hogy felvette mert így legalább Dany láthatja hogy köztünk már mindennek vége.De valamilyen ponton vissza hozta bennem az emlékeket.Szeretem amikor nevet vagy amikor csak mosolyog.Mostanában inkább szomorúnak látom és nem tudom mi baja lehet.Lehet hogy Ash tud valamit?De miért érdekel?Még mindig érzek valamit iránta?Ezek a gondolatok kavarogtak bennem amikor Sav megszólított.
-Harry,ma megyünk valahova?-kérdezte vékony hangján.
-Nem hiszem miért?-kérdeztem vissza és kortyoltam egy nagyot a kávémba.
-Mert akkor van más ötletem.-mondta és közelebb húzott magához majd megcsókolt.
-Sav most ehhez nincs kedvem.-mondtam és eltávolodtam tőle.Lehajtotta a fejét és hisztizni kezdett.Minden mozdulatában Danyt láttam ezért megráztam a fejemet de sokat nem javult.
-Sziasztok-cammogott le Dany fél kómában a lépcsőn.
-Szia.-köszöntem vissza Sav pedig meg se szólalt.Dany a konyha másik oldalán volt hogy vegyen egy bögre kávét és amikor megfordult tágra nyitott szemekkel bámulta Sav nyakláncát.
-Sav szép a nyakláncod.Kitől kaptad?-kérdezte.
-Mit érdekel?-kérdezett vissza gorombán Sav.
-Mert nemrég én is kaptam egy hasonlót valakitől.-válaszolt és felém pillantott.
-Harrytől kaptam.-válaszolta szárazon Sav.
-Remek.-mondta lehangoltan Dany.
Dany:
Mikor megláttam Sav nyakában a láncot érdekes érzések kavarogtak bennem.Féltékenység,szomorúság,ke-
serűség.Harry nem mert a szemembe nézni ezért úgy gondoltam inkább felmegyek és össze szedem magamat.Miután megmosakodtam összeszedtem Hillt és haza mentünk.
Otthon megetettem Bonyt aztán pedig mentem pihenni.A neten nézelődtem amikor meg akadt a szemem egy tweeten.
Drága Harry!Kérlek ne nézz hülyének én is ébren voltam amikor átmentél Danyhez.Ha igazán szerettél volna nem mész oda.Azért a nyakláncot köszönöm.
Pusszancs:Sav
Hirtelen megörültem neki és össze szedtem a cuccomat majd rohantam a fiúkhoz.Vagy tízszer megnyomtam a csengőt és amikor már feladtam a reményt Lou ajtót nyitott.
-Hol van Harry?-kérdeztem és a háta mögött átnéztem hogy látom-e valahol.
-Fent van a szobájában.-válaszolt és elengedett.Gondolom tudta miről van szó.Az udvariasság kedvéért bekopogtam.
-Gyere!-jött a hang a szobából.-Dany?-kérdezte mikor beléptem a szobájába.
-Mondd hogy nem álmodom.-csuktam be a szememet.Vártam a választ de helyette csak egy csókot kaptam.
-Én sajnálok mindet.-mondta mire bólintottam és megcsókoltam.
Az ágyon feküdtünk én a hasára dőlve ő pedig az egyik tincsemet piszkálta amikor valaki kopogott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése