23.Nem tehetek róla!

Dany:
Lassan felnéztem és egy kapucnis srácot láttam.
-Emlékszel rám cica?-kérdezte az ismerős hang.Adam volt az.
-Adam?-kérdeztem.
-Úgy látszik igen.-megfogta a csuklómat és felhúzott.
-Mit akarsz?-kérdeztem idegesen.
-Tudod te azt...-mondta és megcsókolt.
-Hagyj békén!-kiabáltam és ellöktem magamtól.Megfogta a begipszelt csuklómat és úgy húzott magához.
-Most velem jössz!-mondta és elkezdett húzni.Megrúgtam az egyik lábát mire megfordult és megpofozott.Az arcomhoz nyúltam és az orrom vérzett egy kicsit de nem volt vészes.Próbáltam felbuktatni de nem ment.Az út szélén találtam egy bot darabot amit felvettem és fejbe ütöttem vele.A fejéhez nyúlt így elengedve a kezemet.Elfutottam a házunkig de nem volt nálam kulcs ezért bementem az ablakon.Félelmetes volt egyedül lenni a nagy sötét lakásban.Féltem hogy Adam visszajön.Senki nem volt velem.Most csak magamra számíthattam.Felkapcsoltam a villanyt az egyik szobába és odamentem.Lefeküdtem az ágyra és  próbáltam aludni.
Az ajtó nyitódására ébredtem.Rémülten felültem az ágyon majd lassan felálltam.Elmentem a lépcsőig ahonnan láttam hogy ki jött be.Zayn volt.Furcsán néztem le a lépcsőn mire észrevett.
-Hát te?-kérdeztem és lementem.
-Csak hoztam kaját Ash gondolta hogy itt leszel.-mondta  és levette a kabátját.
-Jól vagy?-kérdezte mire megráztam a fejemet és mesélni kezdtem.A végén el is sírtam magamat szegény Zayn pedig nem tudta mit csináljon ezért a hátamat kezdte simogatni én pedig oda bújtam hozzá.
-De ne mondd el senkinek jó?-kérdeztem szipogva.Azt mondta szedjem össze magamat aztán elvisz egy helyre ahol felvidulok.Kicsit jobb kedvem lett mert már régen voltam szórakozó helyeken.
-Kék vagy bordó?-kiabáltam fentről.
-Kék-kiabált vissza Zayn.Felvettem egy kék sportcipőt kék gatyát és kék táskát.A pólóm fehér volt a dzsekim pedig vajszínű.Ja, és a sál sem maradhatott el :).
-Jól nézel ki!-mondta és kinyújtotta a kezét.Megfogtam és vidáman kihúztam az ajtón.Elindultunk valamerre de mondta merre megyünk.Egyszer csak megálltunk egy bowling pálya előtt.Teljesen kivirultam mert imádok bowlingozni.
-Jó lesz?-kérdezte de látta rajtam hogy örülök.
-Nagyon.-tapsikoltam mint egy 5 éves.Bementünk kértünk cipőt és elkezdtük a "harcot".
Zayn:
Úgy láttam Danynek tetszik hogy ide jöttünk.Miközben ő játszott én leültem a pulthoz és őt néztem.Tetszett ahogyan mosolyog,látszott rajta hogy játékos és vidám.De a legjobb hogy még jól is nézett ki.Úristen Zayn!Nem szerethetsz bele a barátod barátnőjébe.Felejtsd el...felejtsd el....de olyan szépen mosolyog!Miután végeztünk kint a parkolóban megállt velem szemben.
-Köszönöm tényleg nagyon jól éreztem magamat.-mondta és egy puszit nyomott az arcomra.
-Nincs mit.-mosolyogtam.Belenéztem a gyönyörű mogyoró barna szemébe majd egyik kezemmel megfogtam az arcát és közelebb húztam.Majd megcsókoltam.Úgy éreztem ős sem ellenkezik mivel megfogta a tarkómat.Tudom Danyvel volt múltunk de ez most más volt.Csak levegő hiánya miatt váltunk el egymástól de láttam rajta hogy nem tudja mi történt.
-Én tényleg sajnálom nem akartam.-mentegetőztem de csak legyintett egyet.
-Semmi gond én sem ellenkeztem.Még megyünk valahova?-kérdezte mire megvontam a vállamat.Hihetetlen volt hogy ennyire lazán kezeli ezt az egészet.Még elmentünk a plázába enni valamit aztán hazamentünk.Egész nap az a csók járt a fejemben de valahogyan el kell felejtenem.
Dany:
Bonyolult napon vagyunk túl.Az a csók amit Zayn adott kicsit felkavart de gyorsan kivertem a fejemből.Azt mondtam a többieknek hogy nem történt velem semmi csak a másik házban aludtam.
Este nehezen aludtam el mert mindig rém álmom lett Adamtől.Reggel a nyűgösebbnél is nyűgösebben keltem.Kikászálódtam az ágyból és belenéztem a tükörbe.Igen, még én is elfutottam volna ijedtemben.Egyszerűen szörnyűen néztem ki és ezt a fiúk is megerősítették.
Délben otthon döglöttem a kanapén amikor Bess hívott.
-Szia.-köszöntem bele a telefonba fáradtan.
-Szia képzeld Hilary hívott és azt mondta ma mennek bulizni és kérdezte hogy nincs-e kedved jönni.
-De igen.Mikor találkozunk és hol?-kérdeztem és ásítottam egyet.
-Mondjuk nálam 10-kor oké?
-Igen.Szia.-mondtam és kinyomtam.Szóltam a többieknek hogy este elmegyek és ne aggódjanak miattam.Nehéz volt meggyőzni őket hogy nem fogok semmi hülyeséget csinálni.
Este elkészülődtem majd elkezdtem átsétálni Besshez.Bennem volt a tudat hogy valaki követ de amikor hátra néztem nem volt ott senki.Sietősebbre vettem a tempót de így is hallottam hogy valaki jön mögöttem.Megfordultam és remegő hangon kérdeztem.
-Van..i..tt valaki?-kérdeztem félénken a nagy sötétségben amikor valaki hátulról a számra tette a kezét.Próbáltam szabadulni a szorításból de nem volt annyi erőm.Tudtam hogy Adam az.Ez teljesen megőrül?Beültetett egy kocsiba és megkötözte a kezemet majd be ragasztotta a számat.
-Mmmm.....mmmm-próbáltam nyöszörögni de nem sikerült semmit elérnem vele.Amikor megálltunk kiszedett a kocsiból és belépett egy sötét helységbe.Végre tudtam beszélni mert leszedte a számról azt a ragadós izét...
-Mit akarsz?-kérdeztem halkan lehajtott fejjel.Ismertette velem a tervet de vége nem tetszett.Néhány napra meg akarja rémíteni a fiúkat meg Asht aztán pedig arra kért (vagyis inkább parancsolt) hogy szakítsak Harryvel és újra járni kezdjek vele.Miközben beszélt legördült néhány könny az arcomon de nem akartam elsírni magamat.Valami rezegni kezdett a zsebemben valószínű Bess hívott.Kivette a zsebemből a telefont és szét ütötte egy fa deszkával.
2 nappal később
Dany:
Még minidig a sötét kamrában voltam és egyre rosszabbul éreztem magam.Kényszert éreztem hogy most szakítanom kell Harryvel és akkor minden rendben lesz.Kivéve egy dolgot.Nekem rosszabb lesz.Egy pszichopata barommal kell leélni az életemet.Minden éjjel ezen gondolkodtam de Adam mindig tett rá egy lapáttal.Azt mondta ha nem szakítok Harryvel bántani fogja őket és Asht is pedig nekem ők  a mindenem.Elhatároztam.Nem tudok rajta változtatni.Sosem volt jó sorsom és néha azt kívántam bárcsak itt lennének a szüleim de nem voltak itt.Már meghaltak és nem tehetek ellen semmit.Szinte saját magamat neveltem fel.A nagybátyám magamra hagyott ami egy újabb seb a szívemben.Ash mindig itt volt velem de az akkor is más.Mindig a magam ura voltam és nem volt olyan hogy ne mentem volna bele minden hülyeségbe mert nem volt aki megakadályozzon.
-Na cica hogy érzed magad?-kérdezte gúnyosan Adam.-Holnap elengedlek és akkor szakíthatsz a barátoddal.Ugye ezt fogod tenni?-kérdezte és gonosz mosoly ült ki az arcára.Bólintottam és este még át gondoltam a dolgokat hogy hogy fogok szakítani Harryvel.Éjszaka szinte nem aludtam és már itt volt a másnap.....
Harry:
Dany a buli napja óta nem látta senki.Egy napig kerestük mindenhol ahol csak lehetett.Mindenkit megkérdeztünk hogy nem látták-e de senki nem látta.Bess próbálta hívni de sose vette fel sőt még ki se csöngött.Mindenki totál depressziós lett és semmi nem oldotta a feszültséget.Második nap már szóltunk a rendőrségnek de még ők sem találtak semmi nyomot hogy hol lehet.Ez a harmadik nap hogy senki nem látta sehol és még csak nyomot sem találtunk.Zayn furcsán viselkedik egész nap a szobájában gubbaszt és romantikus filmeket néz.Teljesen össze zavarodott de nem mondja el miért.Ash úgy viselkedik mint akit most szúrtak hátba egy késsel.Folyton jajgat és mindig csak a rosszra tud gondolni.Általában elkezd magyarázni hogy neki Dany olyan mint egy testvér és száméra borzalmas lenne ha elveszítené.Mindenki magába roskadva ül vagy éppen fekszik a szobájában és még csak kajálni sem kajálunk együtt.
Este ismét nyugtalanul aludtam (próbáltam) el.Semmire nem tudtam gondolni csak Danyre.A közös pillanatokra,a vicces pillanatokra.Amikor bulizni voltunk v agy éppen amikor összeházasodni készültünk.Néha kénytelen voltam elmosolyodni.De még így sem tudtam elaludni.
Reggel (mostanában inkább délben) arra keltem fel hogy valaki bejön az ajtón.Mindenki kiment az előszobába és bejött Ő.Nagy betűvel.4 nap után végre hazajött.Örömömben odarohantam és megcsókoltam de az furcsa volt hogy nem viszonozta sőt még meg sem ölelt.Senkit.
Dany:
Beléptem az ajtón és ahogy Harry meglátott odajött és megcsókolt.Nem viszonoztam.Még csak meg sem öleltem mert Adam kint várt egy másik utcában egy kocsival és azt mondta pakoljam össze a cuccomat és aztán elmegyünk valahova.
-Mi van veled?-kérdezte furcsálva a viselkedésemet Harry.
-Srácok...-kezdtem szipogva.-..én csókolóztam Zaynnel.-adtam a tudtára mindenkinek.Tágra nyílt szemekkel nézett rám mindenki én pedig felrohantam Harry szobájába össze pakolni a cuccomat.
Halk lépteket hallottam majd Harry nyitott be.
-Mi ütött beléd?-kérdezte idegesen.
-Semmi.-adtam a közönséges választ.
-Mi bajod van?Miért vagy ilyen?Egyel talán hol voltál mert senki nem tudott rólad semmit még a rendőrséget is felhívtuk erre te csak beállítasz azzal hogy csókolóztál Zaynnel!Normális vagy?-kérdezte üvöltve én pedig közben elsírtam magamat és agresszívan dobáltam a táskámba a cuccokat.
-Nem tehetek róla!-üvöltöttem torkom szakadtából.
-Persze te semmiről nem tehetsz!-üvöltött vissza mire jobban  kezdtem sírni mert tényleg nem tehettem róla.
-Harry nagyon sajnálom de végeztünk!-üvöltöttem és kirontottam a szobából majd lerohantam a lépcsőn és megálltam a fiúk előtt.
-Miattatok csinálom.-jött ki ez a két szó a számon majd elrohantam egyenesen Adamhoz.
-Mehetünk.-válaszoltam könnyes szemmel mire a gázra taposott és elindultunk.Egy aranyos kis házhoz érkeztünk és Adam kirángatott a kocsiból hogy nézzem meg azt a házat ahova éveken keresztül fogok haza járni.Bús komoran indultam be.A ház egy kis hálószobából és egy konyhából állt.A konyha rányílt a nappalira ami étkezőként szolgált.Ledobtam magam a kanapéra és sírni kezdtem.
-Nyugi cica jól fogod magad érezni.-simította meg az arcomat.A hideg is kirázott a mocskos érintésétől és a tudatomban volt hogy vele kell élnem.
A telefonomon megnéztem a neten mikor megy a következő New Yorki járat és vettem egy jegyet.Nem érdekel Adam mit fog csinálni de én nem fogok így élni.Holnap délben indul a repülő és én azzal elmegyek és elkezdek egy új életet,új külsővel és új barátokkal.
Harry:
Teljesen kiakadtam azon ahogyan Dany reagál és mi az hogy ő nem tehet róla?Semmit nem értettem.Elmondtam a többieknek is hogy mi történt aztán jött a Zaynes ügy.
-Az nem úgy volt..-védekezett de a szemmel épen meg akartam ölni mert valószínű miatta hagyott el Dany.Elkezdett mesélni a végére pedig egyre kíváncsiabbak lettünk amikor végzett megmondtam neki hogy sosem bocsátok meg,de nem akarom hogy tönkre tegye ez a konfliktus a bandát ezért maradtunk a beszélő viszonyban.
-Csak engem érdekel hogy most mi van Danyvel?-kérdezte Zayn és felháborodottan  nézet ránk.
-Igen.-mondtuk egyszerre.Zayn eldörmögött "enneknemleszjóvégét" aztán felment a szobájába.